Emlékszem, hogy az érettségimre készültem, a kertben tanultam és a kutyusunk folyton rátette a tappancsát a lapjaimra. Így jelezte, hogy foglalkozzak inkább vele. Így mutatta, hogy eljött a kikapcsolódás ideje. Játszani akart, velem játszani, szórakozni és szórakoztatni engem egyaránt. Biztosan érezte rajtam a stresszt, a feszültséget és így akart segíteni. Az állatok ösztönösen megérzik, hogy mikor van leginkább szükség rájuk. Érzékenyek és nagyon jól reagálnak, megkülönböztetett figyelemmel bánnak a gyerekekkel. A kisgyerekek testbeszéde még sokkal erőteljesebb, ez is sokat számít abban, hogy
egy különleges kapcsolat alakuljon ki gyerek és állat között. Többet jelent barátságnál, kölcsönös figyelemről, bizalomról, feltétel nélküli szeretetről van szó.

Ha nem mondunk semmit, akkor is segítenek puszta jelenlétükkel, közelségükkel. Akaratlanul is beszélni kezd azonban az ember az állathoz. Hiszen tudja, hogy ő meg fogja hallgatni, mindent elmondhat, nem fog ítélkezést, szemrehányást, bántást kapni. Ehelyett megértő szempár, békés szuszogás, selymes, meleg, simogatni való bunda, puha tappancs fogadja. Szinte hihetetlen, de a kutyák képesek még
szemkontaktust is tartani. Én mindent megbeszéltem a kutyámmal. Hosszú ideig türelmesen, szinte mozdulatlanul ült mellettem volt és csak akkor kezdett bökdösni az orrával, ha egy pillanatra abbahagytam a simogatást. Mindkettőnknek fontosak voltak ezek a percek, még közelebb kerültünk egymáshoz. Ő megérezte, ha szomorú voltam, én elmondhattam minden problémámat. Ő nem kért semmit, csak egy kis törődést.

Én éreztem, hogy neki is ugyanúgy szüksége van rám, ahogy nekem rá. A saját önbizalmam is rengeteget fejlődött. Csendes, visszahúzódó gyermek voltam és abban is segített, hogy lett tizenévesen egy kutyám, hogy mertem lépéseket tenni az osztálytársaim felé. Én szerveztem például abban az évben a házibulit, a kertünkben tartottuk és persze mindenki kedvence lett a golden retrieverünk. Többet
beszélgettem így aztán a társaimmal, nyitottabb lettem, közvetlenebb és bátrabb. Nem voltam az a kifejezetten szorongó gyermek, de biztos vagyok benne, hogy
minden állat csak jó hatással van a gyerekekre.

Érdemes egy egészséges, nem agresszív, puha, szőrös, négylábú barátot választani, akit simogathatnak, mert az érintésnek nagy szerepe van a gyógyulásban. Fontos, hogy illeniük is kell egymáshoz a gyermeknek és az állatnak. Tudományosan bizonyított tény, hogy a következő állatok mind segítik a gyerekek testi-lelki fejlődését, a közelségük csillapítja a szorongást, oldja a feszültséget, sőt fájdalomcsillapító hatású. Biztonságot teremt, biztonságérzetet ad az állat az ember számára és növeli az önbizalmat is. Megtanítanak rá, hogy függünk másoktól és meg kell bíznunk másokban.

Kutyák: Mindenképpen az első helyen áll. Számukra már fontosabb lett az ember, mint a saját fajtársaik. Feltétlen szeretetre képes és ez gyógyító hatással bír. A kutyák kötődése egyedülálló, és sokkal erősebb bármelyik más állaténál. Érzelmi reakciókra képesek, és mozgásukkal, érdeklődésükkel csak a szeretetüket, jóindulatukat fejezik ki. A kutyák képesek tökéletesen ráhangolódni egy-egy ember személyiségére, hangulatára.

Lovak: Az állatok ösztönösen érzik, mikor kell közelebb menni a gyerekhez és mikor kell nagyobb távolságot tartani. A visszahúzódó, szorongó, esetleg antiszociális gyermekek számára biztonságot teremt a lovakkal történő kezelés. Ez a legrégebbi módszer és minden esetben meggyorsítja a gyógyulási folyamatot. A lovakkal történő foglalkozás, a simogatás csökkenti a pulzusszámot és a vérnyomást, a stresszt és a szorongást is. A lovaglás nagyfokú önbizalmat ad a gyermeknek, bátrabb, magabiztosabb lesz. Ő kerül a központba, minden figyelem ráirányul. A lovaglás során fejlődik a gyerekek tartása, egyensúlyérzéke, mozgása. Esetleg össze lehet kötni az élményt egy olyan illetővel, akivel szeretnénk ha szorosabb, jobb lenne a viszonya a gyermeknek. Pl. lehet a lovaglás egy közös élmény a gyermek és annak „pótapukája” számára.

Macskák: Élvezzük, ha nézhetjük játékukat, szórakoztatóak. Vigaszt és támogatást nyújtanak, megnyugtatnak, jobb kedvre derítenek, ha a közelünkben vannak, ha simogathatjuk őket, ha hallgathatjuk a dorombolásukat.

Kecske, bárány, szamár és egyéb haszonállat: Mivel alapvetően kötődünk ezekhez az állatokhoz, ezért alkalmasak terápiás célra. Rendszerességet tanulhat, aki gondozza őket, kötelességtudatra tehet szert és fejlődik önállóság terén is. Nehezen kezelhető, makacs kisgyerek számára például nagyszerű segítség lehet egy csacsival való „közös munka”. A szamár csökönyössége jól tükrözi a gyerek magatartását. Nem fogad szót, csak akkor mozog, ha kedve van hozzá és nem hagyja magát irányítani. Ha valamit el akar érni a gyerek, akkor nem tehet mást, mint alkalmazkodik az állathoz.

Nyulak: A puha, kedves, aranyos, mókás kisállatok, akik nagyon igénylik a törődést. Szeretik a simogatást, és minél többet foglalkoznak velük, annál együttműködőbbek. Sértődősek, durcások is tudnak lenni -pont mint a kisgyerekek-, vicces, bájos jószágok.

Tengerimalacok: Nem foglalnak sok helyet, könnyen tarthatók, Puha, selymes szőrük, vidám megjelenésük miatt kedveltek. Hamar hozzászoknak a simogatáshoz, emberi érintéshez.

Halak: A békés úszkálásukat figyelve csökken a szorongás és a stressz.

Teknősbékák: Vannak gyerekek, akiknek nem való egy örökmozgó kutya. Vannak, akik inkább szeretnek a maguk kis világában lenni, ritkán közelednek mások és a külvilág ingerei felé. Szívesen visszahúzódnak és csak távolról figyelnek. Számukra lehet megfelelő kis kedvenc a hasonlóan viselkedő teknősbéka, aki áttörheti a jeget.

Egyesek szerint mélyen gyökerező szükséglete az embernek, hogy az állatok közelében éljen. A gyerekekben ez az érzés még erősebben nyilvánul meg, nem fojtják el.

Az állatok nem várnak viszonzást, nem követelnek semmit, a gyerekek így szabadabbak, nincsenek nyomás alatt. Egy házi kedvenc sok-sok szeretetet tud adni. Hamar kialakul a feltétlen bizalom és a ragaszkodás és segítenek abban is az állatok, hogy azt érezzük, hogy szükség van ránk. Mi, emberek adunk nekik élelmet, vizet, mi ápoljuk és foglalkozunk velük. A gyerekekben így tudatosul, hogy milyen fontosak, megtanulják, milyen azt érezni, hogy valakinek szüksége van rájuk. Az állatok pedig többszörösen meghálálják a törődést. Lehet velük beszélgetni, játszani, lehet tanítani őket és együtt mozogni, szórakozni, kikapcsolódni.

Ha megváltozott a gyermek, amire leginkább szüksége lesz az a megértés, a feltétel nélküli szeretet, a biztonság. Időt kell adnunk neki és fontos éreztetnünk vele, most itt van a jelenben, itt és most semmi veszély nem fenyegeti, semmi rossz nem történhet. Az állatokkal töltött idő megmutatja a szorongó gyermeknek, hogy milyen csodálatos, vicces, vidám, önfeledt perceket is átélhet. Az élet alapvető
elemei a nevetés és az öröm. Nevetéssel csökkenthető a szorongás. Az állatok pedig remekül képesek szórakoztatni. Ők maguk is szeretnek szórakozni és igazi bohócokká tudnak válni, mert érzik, hogy most épp arra van szüksége a gazdinak, hogy ők megnevettessék őket. A gyerekek vissza fogják nyerni kezdeményezőkészségüket, szívesen lesznek újra társaságban, bátrabbak, magabiztosabbak lesznek, mert önbizalmat kapnak. Mindezekhez nyújt segítséget az állatok közelsége.

Deák-Ember Ágnes